Lepcsánka

Tradicionális burgonyás pásztorétel sorozat Debrecen mellől származom, és amikor megkezdtem a felsőoktatási tanulmányaim miatt az országjárásomat, akkor szembesültem a jelenséggel, hogy azok az ételek, amiket én alapvetőnek tartok, az ország más tájain szinte teljesen ismeretlenek. Sajnos egyre ritkábban találkoztam ezekkel a fogásokkal, mert nem volt ott mindig anyukám, hogy megfőzze nekem ( :-) ), így egyre erősebb nosztalgiával gondoltam az ízükre. Egészen mostanáig, amikor is eldöntöttem, hogy ideje a saját háztartásomban is rendszeressé tenni a jelenlétüket. Azért osztom meg a recepteket a közösséggel, mert egyrészt nagyon egyszerű az elkészítésük, másrészt nagyon-nagyon finomak és laktatóak, harmadrészt szinte csak olyan hozzávalók szükségeltetnek, amelyeket megkapunk a tanyáról.

Lepcsánka

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1296.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1037.html

A Magyar Néprajzi Lexikon burgonyalepény néven tartja nyilván ezt az ételt. "A burgonyalepény burgonya alapanyagú sült tészta. Az újabb nyersanyag felhasználásával – különféle változatokban – készült burgonyalepények a parasztkonyha hétköznapi tésztaételeinek választékát bővítik. Hasonló tésztából nagyobb lepényeket az ÉK-i magyarok sütnek (laska, lepcsánka). Két tájegységben, az ÉNy-Dunántúlon és az É-Tiszántúlon gyakoribb a nyersen reszelt burgonya, liszt, só, esetleg még aludttej és töpörtyű keverékéből tepsiben, vékony rétegben sütött lepény. Elnevezése nyugaton igen változatos (beré, cicege, tócsi és alakváltozataik, enge-menge, krumplimálé, krumpliprósza), keleten feltűnően egységes (lepcsánka). A bukovinai székelyek több vödörnyi nyersen reszelt krumpliból leppalacsintát készítettek."

Hozzávalók: 

• 50 dkg krumpli
• 20 dkg liszt
• 1 db tojás
• két fej fokhagyma
• só
• bors
• ételízesítő

A krumplit lereszeljük a nagyobbik lyukú sajtreszelőn. Sóval, borssal, sok fokhagymával ízesítjük, adunk hozzá egy tojást. Keverünk hozzá annyi lisztet, hogy evőkanállal jól adagolható legyen a serpenyőbe. Forró olajba evőkanállal féltenyérnyi lepényeket szaggatunk, és mindkét oldalukat aranybarnára sütjük.

A recepteket anyukám diktálta le nekem. A különböző szakácskönyvekkel vagy blogokkal való egyezés nem a véletlen vagy a plágium műve, hanem a több évtizedes (évszázados) hagyományoké.

Forrás: Kovács Bernadett