Hiányzott ez a fajta alkotás. Most újra élem. Tegnap először az őszibarackba haraptam bele. Hű, ez finom! Apukámnak is vittem, és ma, amikor még kínáltam, hát, nem utasított vissza! Orsiék, köszönet a szervezésért!
Gyors vacsoránk is lett. Nagyon szeretem, hogy kezdéskor még nem tudom, mi lesz, csak elkezdem. Ami biztos volt, hogy csirkemájat sütögetek, és esszük sós-borsosan. Vigyázat, fröcsköl, durrog, robban :) El kell találni, hogy lesz szép barnás színe, és nem szárad ki. Most sikerült. Csak kéne hozzá valami… Már mosásban volt a tölgylevél, egy nagy tálnyit szárítottam gyorsan, (centrifuga, ismeritek?), így jól eloszlott rajta a minimális mennyiségű öntet. (Tejföl, kevés majonéz, só.) Néhány krumplit csak kéne sütni hozzá, sok van. Kevés vajon, lassan sült. Mellédobtam két gerezd fokhagymát, és néhány friss babérlevelet, hogy ne legyen „normális” :) Kéne még valami… Egy kis doboz, múltkoriban fagyasztott spenót, kiolvasztva, rá egy kevés zsálya, só. Gyönyörű volt a tányéron. Barnás májak, sárga krumplikockák, halványzöld saláta fehérrel, és a mélyzöld „hínár”, ahogy a férjem nevezte.
Ma töltötteket gyártottam sorban. Először a tököcske jött. Volt főtt füstölt sonkám, azt képzeltem el hozzá. Aprítógép, tejszín, kevés kukoricadara, egy tojás. Zsíron hagymát színeztem, a tök végeit kockára vágva rádobtam, tejszín, zsálya, szerecsendió, só csak óvattal. Ha már kicsit kihűlt, akkor mehet a találkozás a sonkás keverékkel. A tökből két centis karikákat vágtam, belseje lábasba, a karikák sütőpapírra. A töltelék – na, még ezt imádom nagyon - épp elég lett a tán nyolc karikába! Kis tejföllel átsimogattam a tetejét, és ment forró helyre! Sütő! És a lábasos tökbél? Vízben, sóban főtt. Még régen tanultam kolléganőmtől, hogy isteni ízt ad zöldségleveseknek, és tényleg. Amikor a sütőből már jó illatok érkeztek, megnéztem, puha-e a tök. Nem. Így szűrtem rá egy decinyi, addigra már ízessé vált töklevet. Kis idő múlva már falatoztam, alig bírtam ki, hogy hűljön egy kicsit. Hát, ez fenséges! Ez a sonkás töltelék kiváló hozzá.
Jöhetett a sárga cukkini. Hosszában vágtam el, de nem felezve, hanem úgy, hogy kalapja legyen. A belét karalábévájóval kivájtam, mit gondolsz, hova lett? Igen, lábasba! A kerekecske-gombocska cukkini olyan mókás. Nem régen láttam egy tévéműsorban, és most itt van! Kalapot le, kivájni, belseje főjön. A töltelék? Főtt füstölt kolbász. Aprítógép, és hagymás mustár. Készítettem hozzá egy csípős, friss majoránnás lecsót, kicsit apróbbra vágva a hozzávalókat, mint szoktam. Összekever kolbásszal, cukkinibe kanalaz. Sárgába. Mehet rá a kalapja. A többi töltelékbe jó adag bazsalikomot vágtam, hogy más legyen. (És az esetleges bazsalikom-nem-kedvelő is ehessen… A másikból.) Itt a tapasztalt főzőembernő rögtön alkalmazott egy kevés tök-cukkinibél-levet alájuk. És sütő. Illatozott! Hamar elkészült. Igen jó lett ez is.
Forrás: Schreiner Attiláné, Gyöngyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése