Bionapló hagyományosabban #9

Miket is főztem? Szombat délre még volt „darmstadti” levesünk, és a rakott mángold. Vacsorára apukám főzött bajai halászlevet, én a mákos gubáért voltam felelős. Vendégünk is jól lakott.

Vasárnap ebédre is utolsó pillanatban vendég toppant be, és vega gyerekem is jött. Új vendég kapott (régi) halászlevet, és a csepp borsóból olyan finom levesünk volt, hogy csak! Anyukám módra készítem. Olajon sárgarépa párol, rá fokhagyma, ha a borsó nem ily zsenge, akkor az is. Liszttel lehint, hideg, majd forró víz rá, bele a vastagra nyújtott, csipkedett tészta. Nálunk ez a csipetke, nem a kis gombócka-szerű. Petrezselyem zöldje, só, kevés őrölt paprika. A borsót akkor tegyük bele, amikor már szinte kész. Vigyázat, a liszt miatt szeret kifutkosni! A fiam szerint ez is jó cucc, élvezet volt nézni, ahogy szinte kiszárította az edényt, és ahogy bánt a tányérjában lévő cseppekkel. El is gondolkodott, ő miért nem főz ilyeneket.

Utána ettük a már leírt tejszínes-mustáros borjúszeleteket, hozzá petrezselymes újburgonya készült, és közkívánatra egészen hagyományos, ecetes fejes és római saláta. A húsnemevőnk fokhagymás szójakockákat eszegetett mindehhez, és kapott a szintén már leírt, párolt mángoldból is. Szép EPRETTÜNK. (MEGFEJTÉS?)

A múltkor megmaradt a mángold szárak főzővize, egy kis karalábéleves lett a helye. Főztem bele vajas-petrezselymes galuskákat. Hétfőn ettük. Pulykamellből sok petrezselyemzölddel kis fasírtokat sütöttem, hozzá saláta készült. A férjem nem nagyon kedveli a cékla ízét, hát úgy lett saláta a „bébikből”, hogy elkerekedett a szeme :) Lila hagyma kockázva, bébicéklák nem túl apróra reszelve, és egy közepes méretű torma, az viszont picire reszelve. Sírva :) Öntete olívaolajos, balzsamecetes, petrezselyemzöldes, fokhagymás volt. Annyi legyen a torma, hogy ereje jól kiemelkedjen. Mondjuk, én készíthettem így, mert szeretjük. Mellétettem a szín kedvéért néhány római saláta levelet, pár csepp majonézzel.

Mai folytatás: a maradék mángold levelekből néhány szépet, épet, jó méretűt épphogy forró vízbe dobtam, töltike lett. Hagymás, rizses, húsos a tölteléke, a levébe fokhagyma került, tejfölös habarás sűrítette, végül még egy kis belereszelt fokhagyma durvította. A többi levél ment a vízbe ez után, megfért mellette néhány karalábélevél is, megfőve turmixoltam, ez „spenót” módra készül majd tejes-fokhagymásan. Jut még hozzá fasírt is. El vagyunk látva kajával egy időre! Főtt ételeink miatt a retek, újhagyma várakozik.

Ja, és még valami! A mángold ma keletkezett szárai találkoztak a még meglévő cékla- és karalábészárakkal, apróra vágódtak, megfőttek, kihűltek, lila hagyma pottyant rájuk, és majonéz. Saláta! Olyan jól néz ki, és jó az illata, tojással, vagy fasírozottakkal esszük majd.

Olyan érdekes áthajlásokkal főztem most. Készítek valamit, esszük egy részét, jut másnapra. „Melléktermékéből” másnap jön a folytatás, főételünk már van, hozzá még készítek valamit… Már köret, szinte más étel. Aztán a munkafolyamatok is így átlapolva jöttek. Úgy élvezem azt az állapotot, ahogy ezek ilyen természetesen jönnek, és olyan praktikusan. Anyáink, nagyanyáink tudása kezemben. És ha tudnák, hogy tudom most értékelni azt, ami van, tisztelni az alapanyagokat! A nem dobunk ki ételt –szabályt :)És Te?

MEGFEJTÉS: EPRET ETTÜNK :)

Forrás: Schreiner Attiláné, Gyöngyi