Az előbb említett Váncsa-féle (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120705-vancsa-istvan-a-mangold.html) leírásban kaptam ötletet a csőben sütött „szárakhoz”. Nekem még megvoltak a céklaleveleim igen jó állapotban. (Ciki?) És a mángold szárak is várakoztak jobb sorsukra. Vaj serceg, újhagyma zöldje, chili, és akkor most más illatok jöjjenek: gyömbér, citromos bors, őrölt szerecsendió, hű, ez jó! Cékla levelei 2x2 cm-es kockákra vágva :) Mehet bele a serpenyőbe. Worcestershire sauce ( i/ˈwʊstərʃər/ WUUS-tər-shər) – hát ezt locsoltam rá. És akkor rájöttem, hogy nem akarok én külön mártást készíteni a csőben sütéshez! Még egy darab vajat tettem ehhez, rá liszt, és csak nem rontom el tejjel, kókusztej! Igen, már az illatán érzem, ez passzol hozzá. Comté sajtot reszeltem bele, kész. Közben főzöm a cékla és mángold szárakat. Jénaiba a harmada a leveles mártásnak, rá a lilás-bordós szárak, másik harmada a mártásnak, mángold szárak, mártás vége. Esetleg még sajt. Azt szeretnéd, hogy a pasi is egyen belőle? Húsos szalonna kockácskák a tetejibe! Mire összerakosgatom az ételt, tudatosodik bennem, milyen jó kis jazzt hallgatok közben a Mezzo-n! Aha, akkor már értem, honnan az ihlet. Mit főztem volna, ha más zenét hallgatok? Kérek ötleteket!
Forrás: Schreiner Attiláné, Gyöngyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése