Él a magyar Alföldön egy család, akik a fáradtságot nem kímélve dolgoznak, hogy jómaguknak, gyermeküknek és egy marék lelkes szögedi követőnek megszépítsék, meghosszítsák az életét. Ez a blog kapcsolódik az ő történetükhöz, megmutatja, hogy mi történik a sok jóval, amit a föld a szorgos munkáért ad cserébe. Célja, hogy az Évkerék zöldségközösség által megfőzött, megálmodott vagy jónak talált recepteket egy csokorba fogja. Kövessétek velünk a változó évszakok sokszínűségét!
A salátát négyfelé vágom hosszában, hogy a torzsája összetartsa a leveleit és folyó víz alatt alaposan megmosom, majd lecsöpögtetem és megszárítom.
Mozsárba dobom a szardellafiléket, az egyik fokhagymát, hozzáadom a mustárt és az egészet pépesre zúzom, őrlöm (ha nincs mozsarunk, botmixert is használhatunk, és annak a keverőpoharában készítsük el az öntetet).
A tojást 1 percre lobogó forró vízbe teszem (ezt el is hagyhatjuk, nyers tojással is meg lehet csinálni), majd feltöröm és kikanalazom a belsejét a mozsárban lévő pépre és összedolgozom vele.
Hozzákeverem az olajat, pár csepp citromlevet, és a tejfölt, és az egészet simává dolgozom.
Fél maréknyi frissen reszelt parmezánnal sűrítem az öntetet a kellő mértékre, hogy a leveleket később bevonja.
Sóval, borssal ízesítem, ha kell egy csipet cukorral is kiegyensúlyozom, ha túl savas irányba ment el az öntet.
A zsemléket centi vastag szeletekre vágom, levágom róla a héját majd felkockázom centis darabokra.
Kevés olívaolajon kanálnyi vajat melegítek egy serpenyőben, hozzáadok egy megroppantott fokhagymagerezdet és a zsemlekockákat aranybarnára pirítom benne.
A megmosott megszárított saláta negyedeket (levelekre is szedhetjük) egy tányérra teszem, bőségesen meglocsolom a salátaöntettel és megszórom a pirított kenyérkockákkal. Tálaláskor parmezán forgácsokkal meghintem.
Hozzávalók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése