Él a magyar Alföldön egy család, akik a fáradtságot nem kímélve dolgoznak, hogy jómaguknak, gyermeküknek és egy marék lelkes szögedi követőnek megszépítsék, meghosszítsák az életét. Ez a blog kapcsolódik az ő történetükhöz, megmutatja, hogy mi történik a sok jóval, amit a föld a szorgos munkáért ad cserébe. Célja, hogy az Évkerék zöldségközösség által megfőzött, megálmodott vagy jónak talált recepteket egy csokorba fogja. Kövessétek velünk a változó évszakok sokszínűségét!
Megtöltöm a savanyúságos üveget a zöldparadicsommal, felöntöm vízzel, majd a vizet egy mérőpohárba öntöm, így kiderül, mennyi sóra van szükség. Literenként 1 ek durva konyhasót elkeverek a vízben. Kiürítem az üveget és szárazra törölöm.
Egy félbevágott fokhagyma gerezddel bekenem az üveg belsejét, az aljára teszek kaprot, csombort, mustármagot és szemes borsot, majd a zöldparadicsomot úgy, hogy közé szórom a felszeletelt sárgarépát és szeletelt fokhagymát.
A végén felöntöm a sós vízzel és beleteszem a meggyfa ágat, meg a leveleket, ez különleges zamatot kölcsönöz a savanyúságnak.
Pár napig egy kistányérral lefedve pihentetem (nálam a konyhapulton tanyázott), majd ha erjedni kezd, fedővel lezárom és hűvös, sötét helyre rakom.
A leve előbb zavaros lesz, aztán kitisztul, két-három hét után fogyasztható. A fűszerektől nagyon jó ízű, a sárgarépa meg egyenesen durvajó:-)
Hozzávalók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése